#Prológus

Katy Payne

Amikor azt hiszed hogy mindig melletted áll, lehet hogy épp a legnagyobbat tévedsz. Szükséged van rá, ő mégis a saját gondjaival van el, magasról tesz rád és az érzéseidre. Bömbölhetsz fennhangon a szobádban meg sem hallja, vagy ha igen, tudomást sem vesz róla. Lehetnek vágások a kezeden, észre sem veszi, de ha mégis, rá sem kérdez. De tudod mit? Nem érdemli meg, hogy tönkre tedd magad miatta! Az emberekbe túl sok az előítélet. Teszel valami rosszat, és örökre megbélyegeznek. Elkönyvelnek- felteszem helytelenül. Nem ismernek. Hibázhatsz, ott fognak gúnyosan nevetgélni a nyakadba. Ha padlóra zuhansz, még egyszer beléd rúgnak, ahelyett, hogy segítenének. Ilyen ez a mai világ. Gerinctelen. Az ember egészen addig nem becsül semmit, amíg el nem veszíti. Tudom tapasztaltam, átéreztem, tanultam belőle. Újult erővel nézek az újabb és újabb csaták elé. Már nem érdekel semmi és senki. Eldöntöttem, hogy erős vagyok és leszek is, talpra fogok állni, még ha vissza is löknek, akkor is. Nem fogom hagyni hogy belém rúgjanak. Ha pedig sikerül nekik, akkor felállok, újra és újra, ameddig bírom. De meddig fogom bírni egyedül? Nem tudom. Csak ez a szó jár a fejemben.

Hogy miért vagyok egyedül? Mert eldobtak maguktól. Nem érdekelte őket hogy milyen fiatal és tapasztalatlan vagyok. Tettek rá magasról. Nem is akartak engem. Mert én nem vagyok olyan mint ő. Minden csak körülötte forog. Miben jobb ő mint én? Nem tudom. Teljesen egyedül hagytak. Nem gondolnak bele hogy nekem ez mekkora fájdalom. Miért kellett nekem ezt életet kapnom? Inkább akkor világra se jöttem volna. De most már felesleges ezen emésztenem magam. Hiszen már itt vagyok sajnos.

De ha csak  egy okot adtak volna rá hogy ő mivel jobb mint én? Mindenbe szót fogadtam nekik, csak egy kis szeretetre vágytam, olyan nagy kérés lett volna? Kétlem. Soha nem fogom megérteni őket..főleg nem ŐT...